Hello, hello, hello.
Emlékszik még valaki rám? Nem? Semmi gond, néha még én is elfelejtem, hogy létezem.
Ideje megtörni a több hónapja tartó csendet. Augusztus első feléig konkrétan egy betűt nem írtam. Egyrészt az életem nyárra egy túlzsúfolt tragikomédiává változott, másrészt ha neki is fogtam, minden sorát utáltam annak, amit csináltam.
A lényeg az, hogy összekaptam magam, és végre olyan lendülettel és lelkesedéssel láttam munkához, mint annak idején. Ha minden jól megy, akkor pedig holnap(után?) érkezik a Sikolts a kedvemért negyvenötödik, egyben utolsó előtti fejezete, utána pedig remélhetőleg néhány héten belül a Vihar vagy következő része (szintén utolsó előtti).
Nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek. Hamarosan ismét találkozunk!
